Ugrás a tartalomhoz

Gilles Perrault

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gilles Perrault
2015-ben
2015-ben
SzületettJacques Peyroles
1931. március 9.[1][2][3][4][5]
Párizs, Franciaország
Elhunyt2023. augusztus 3. (92 évesen)[6][5]
Sainte-Marie-du-Mont, Franciaország
Álneve
  • Sidney Vania
  • Gil Perrault
  • Gilles Perrault
Állampolgárságafrancia[7]
Nemzetiségefrancia
SzüleiGermaine Peyroles
Foglalkozása
Iskolái
KitüntetéseiCésar-díj a legjobb eredeti vagy adaptált forgatókönyvnek (1979)[8]
Halál okahirtelen szívmegállás
Sablon • Wikidata • Segítség

Gilles Perrault, született Jacques Peyroles (Párizs 13. kerülete, 1931. március 9. – Sainte-Marie-du-Mont, 2023. augusztus 3.) francia író és újságíró.

Életrajza

[szerkesztés]

A Párizsban, Jacques Peyroles[9] néven született Perrault a Collège Stanislas de Paris-ba járt, majd az Institut d'études politiques-ban(wd) tanult, végül ügyvéd lett, és ebben a szakmában öt évig dolgozott.

Az algériai katonai szolgálata ihlette, Les parachutistes (1961) című esszé sikere után újságíró lett, és cikkeket írt Nehru Indiájáról, az 1964-es tokiói nyári olimpiáról és az afroamerikaiak problémáiról az Egyesült Államokban. Ezután a második világháború kevésbé ismert vonatkozásait vizsgálta.

1961-től a manchei Sainte-Marie-du-Montban élt, ahol megírta a Les gens d'ici ("Emberek innen") című könyvét.

A Le Secret du jour J (A D-nap titkai, 1964) elnyerte a Comité d'action de la Resistance díját, és nemzetközi bestseller lett. A L'Orchestre rouge (A Vörös Zenekar, 1967) még nagyobb sikert aratott. 1969-ben Perrault kiadott egy kémregényt Le dossier 51 (Az 51-es dosszié) címmel.

1978-ban Perrault kiadta a Le Pull-over rouge (A piros pulóver) című regényt, amelyben bírálta a francia rendőrség által egy nyolcéves kislány 1974-es halála körül végzett nyomozási módszert. Christian Ranucci(wd)[10] francia férfit guillotine-nal kivégezték a gyilkosságért 1976. július 28-án. Perrault ügye, amely megkérdőjelezte Ranucci bűnösségét, nagy hatással volt a franciaországi halálbüntetésről folyó vitára. Állítólag jelentős hatást gyakorolt a közvélemény egy részére, több mint 1 millió példányban kelt el.[11] Perrault-t azonban kétszer is elítélték az üggyel kapcsolatos állításai és iratai miatt: 1989-ben azért, mert egy tévéműsorban "hatalommal való visszaélésről" beszélt a nyomozást irányító rendőrökről (30 000 frank pénzbírságot szabtak ki minden első fokon megrágalmazott személyre, 1990-ben fellebbezésben 40 000, majd 1992-ben 70 000 frankot mind az öt kasszációs felperesnek, valamint az előadónak); 2008-ban pedig őt és kiadóját, Fayardot(wd) bűnösnek találták a L'Ombre de Christian Ranucci című könyvben a marseille-i rendőrség ellen elkövetett rágalmazásban (5000 euró pénzbírsággal, szerkesztőjének pedig azonos összegű pénzbírsággal, a határozatot 2009-ben fellebbezésben megerősítették, és 10 000 euró kártérítést ítéltek meg mind a négy megrágalmazott rendőrnek).[12]

1980-ban létrehozta a Julien Fontanes(wd) című tévésorozatot[13] Jean Cosmos-val(wd).

1990-ben Perrault kiadta a Notre ami le roi (Barátunk, a király, 1993) című művét II. Hasszán, Marokkó akkori királyának rezsimjéről és emberi jogi visszaéléseiről, akit addig pozitívan ítéltek meg a nyugatiakkal való szoros kapcsolata miatt. világ. Perrault Le Garçon aux yeux gris (A szürke szemű fiú, 2001) című könyvét André Téchiné(wd)[14] adaptálta a Les Égarés című filmhez.[15]

Gilles Perrault 2023. augusztus 3-án, 92 éves korában halt meg.[16]

Könyvei

[szerkesztés]

Magyarul megjelent művei

[szerkesztés]
  • Az 51-es dosszié. Kémregény (Le dossier 51) – Európa, Budapest, 1972 · Fordította: Rajnavölgyi Géza
  • A Vörös Zenekar (L'orchestre rouge) – Zrínyi, Budapest, 1990 · ISBN 9633265584 · Fordította: Gyáros Erzsébet (Titkos dosszié sorozat)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 4.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Who's Who in France (francia nyelven)
  5. ↑ a b Fichier des personnes décédées mirror. (Hozzáférés: 2023. szeptember 13.)
  6. ↑ 2023. augusztus 3., https://www.rtbf.be/article/deces-a-92-ans-de-lecrivain-gilles-perrault-auteur-du-pull-over-rouge-11236536
  7. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  8. ↑ https://www.allocine.fr/festivals/festival-128/palmares/prix-18350734/
  9. ↑ „Henri Curiel, citoyen du tiers-monde”, Le Monde diplomatique(wd), 2023. augusztus 4. (francia nyelvű) 
  10. ↑ Christian Ranucci (1954. április 6. – 1976. július 28.) egy francia férfi volt, akit 1974. pünkösdhétfőn egy nyolcéves kislány elrablása és meggyilkolása miatt ítéltek halálra, és lefejezték.
  11. ↑ 50 ans de faits divers, "Christian Ranucci : la vérité impossible", Planète+(wd) Justice, 13 July 2006.
  12. ↑ Gilles Perrault et son éditeur condamnés pour diffamation, 27 January 2009, La Provence(wd)
  13. ↑ A Julien Fontanes, magistrat egy francia televíziós sorozat, amelyben Julien Fontanes, az Igazságügyi Minisztérium bírája szerepel, aki felülvizsgálja az akták kegyelmi kérelmeit.
  14. ↑ André Téchiné (1943. március 13. –) francia forgatókönyvíró és filmrendező.
  15. ↑ Kallódók (film)
  16. ↑ L’écrivain Gilles Perrault est mort à l’âge de 92 ans (franciául)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gilles Perrault című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gilles_Perrault&oldid=27175916”